Latin-Amerika: mindennapi erőszak

Guy Taillefer

Az a dollármilliárd, amelyet az Egyesült Államok az elmúlt évtizedben elnyelt az amerikai kontinensen folytatott kábítószer-kereskedelem elleni háborúban, nem győzte le a szörnyeteget. Örökségként George W. Bush elnök, akárcsak előtte Bill Clinton, egy év múlva több mint vegyes nyilvántartással távozik az elnökségből. A kábítószer-ellenes stratégiák nem csökkentették és nem fékezték meg az emberkereskedelmet, találjon sok szakértő. Sőt, a probléma soha nem öltött ilyen terjedő formákat.

A kolumbiai terv új verziója? A jól védekező Egyesült Államok és Mexikó tavaly októberben bejelentette az együttműködési tervet 1,4 milliárd dollár erejéig a kábítószer-kartellek elleni küzdelemben. A kezdeményezés kivételes. Az amerikai támogatás Mexikó számára soha nem volt több, mint civil; militarizáltabb fordulatot fog venni. A kokain-kereskedelem ellen 2000-ben elindított kolumbiai tervvel ellentétben, legalábbis egyelőre nem kérdés, hogy amerikai katonák lépnék át a határt. A Merida Initiative névre keresztelt új program ennek ellenére finanszírozza a helikopterek és az ultragyors csónakok vásárlását, a terület felügyeletére szolgáló technológia átadását és a mexikói biztonsági erők kiképzését.

Az, hogy az üzletet anélkül kötötték meg, hogy komoly mexikói felfordulást váltottak volna ki a mexikóiak körében, az Egyesült Államokkal való szeretet-gyűlölet kapcsolatuk összefüggésében, sokat beszél a helyzet romlásáról és a régiót élénkítő szükséghelyzetről. Ezt hiszi Michael Shifter, a washingtoni Amerikák közötti párbeszéd szakembere. "A narkók valódi veszélyt jelentenek a jogállamiságra Mexikóban" - mondja. Washington azonban téves lenne, ha azt gondolná, hogy ez a kezdeményezés önmagában megoldja a problémát, vagy akár megnyugtatja. 2006-ban Mexikóban több mint 2500 kábítószerrel összefüggő emberölést regisztráltak, ami jelentősen nőtt az előző évhez képest.

Ez az együttműködési erőfeszítés ráfekszik az új mexikói elnök, Felipe Calderón ígéretére, aki 2006-ban a fogai által került hatalomra, hogy a man dura-t kemény úton alkalmazza az emberkereskedők ellen. A rendőrséget korrupció sújtja, ezért az elnök úgy döntött, hogy elhalasztja a katonaságot. Huszonnégyezer katonát vetettek be, hogy megpróbálják északon a kartellekkel fertőzött régiókat "megbékíteni". Ugyanakkor Mexikó, amely már régóta panaszkodik emiatt, elvárja, hogy az amerikai hatóságok kevésbé lazítsanak, és végül rátegyék a leplet az Egyesült Államokból érkező illegális fegyverszállításokra. "Ez a probléma jelentős része" - mondta Shifter egy interjúban. Az amerikaiak viselkedése e tekintetben egyszerűen szégyenteljes. ” Fegyverek ezrei (AK-47, AR-15.) Lépnék át a határt havonta.

A mexikói-amerikai kezdeményezés megmutatja, mennyire bonyolultak a kábítószer-kereskedelem Latin-Amerikában. Régóta ismert, hogy az amerikaiak bulimia azt jelenti, hogy az összes fogyasztott gyógyszer 70-90% -a átmegy Mexikóban. Ennek ellenére tíz éven át "a drogjelenség regionális lett és már nem csak az andoki termelő országokra [Kolumbia, Peru, Bolívia] korlátozódott" - elemezte Shifter urat tavaly a Current History című folyóirat.

A jelenségnek katasztrofális társadalmi hatásai vannak az egész féltekén, különösen a fiatal férfiak körében: "A kapcsolat közvetlen a kábítószer-kereskedelem és a latin-amerikai fővárosokban a bűnözői erőszak vertigináns növekedése között." Politikai szempontból a kábítószer-kereskedelem csillagászati jövedelme - dollár százmilliárdokban mérve, részben Miamiban mosva - mindenütt az intézményi korrupció tényezőjévé vált, különösen Kolumbiában, ahol 2006 végén botrány okozott a mai napig a kábítószer-kereskedelemmel erősen foglalkozó paramilitáris erők beszivárognak a politikai rendszerbe.

"A küzdelem eszközei éppen nem felelnek meg a piaci erőknek" - mondja Shifter. Az itt felszámolt kokakóla a léggömbhatás révén ismét megjelenik. " Ennek eredményeként az elmúlt években Brazília az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb kokainfogyasztója lett. Guatemalában, ahol a marák, egy erőszakos közép-amerikai banda, akik állítólag hídfőt akarnak létrehozni Montrealban, tombolnak, az emberkereskedőknek gyakran kábítószereket fizetnek, amelyeket aztán eladnak a helyi piacon, ami a bűnözés fellendítését eredményezi.

Az Egyesült Államok tízzel megszorozta az elmúlt 25 év során a latin-amerikai drogok elleni küzdelembe fektetett összegeket. A 2000 óta elköltött 6,5 milliárdból négymilliárd jutott Kolumbia tervéhez, alapvetően katonai és rendőri segítségnyújtás céljából. Morzsákat költenek demokratizálási törekvésekre. A washingtoni Nemzetközi Politikai Központ szerint ennél sokkal többet kellene tenni: a Kolumbia által évente kapott 750 millió alig 3% -a az igazságszolgáltatási rendszer megerősítésére irányul.

Hiába reménykedni a lomha eredmények ellenére, hogy az Egyesült Államok megváltoztatja elnyomó politikájának kultúráját. "Mindenki láthatja, hogy nem működik, de senki sem próbál alternatívákat találni." Semmi sem változik - állítja a szakember - a latin-amerikai országok összehangolt reakciója nélkül, amelyeket elsősorban a kábítószer-kereskedelem és azok a társadalmi költségek érintenek, amelyekhez - teszi hozzá Shifter úr - Washington nem mutat túl nagy érzékenységet. Addig a közönséges latinok továbbra is viselik az 1990-es évek "korlátozott demokratizálódásának" súlyát.